Régóta szerettem volna az alábbi interjút megosztani magyarul, nagyon örülök, hogy végre elkészültem a fordítással. A cikk eredetijét itt olvashatjátok:
A cikk szerzője Anastasia Shevchenko, Andrea tanítványa, egy csodálatos gyakorló.
Májusban ismét Andreával tölthettem egy intenzív hetet, amely az elmúlt évem csodálatos lezárása volt (kismamaként kétszer is gyakorolhattam vele, illetve Manju Joissal) és ismét lenyűgözött az a puritán egyszerűség és erő, ahogyan az ashtanga jógát közvetíti.
Mérhetetlenül hálás vagyok ezekért az alkalmakért és a cikk segítségével szeretnék átadni valamennyit az Ő bölcsességéből, látásmódjából, amely a sokéves gyakorlásából fakad.
Ez az interjú azért is fontos a számomra, mert nagyon pontosan összefoglalja az ashtanga jóga lényegét. Azt látom, sajnos nagyon sokszor csak a fizikai gyakorláson van a hangsúly és úgy érzem, ez nagy veszteség, az ashtanga jóga nem csak egy testgyakorlás. Természetesen, lehet úgyis használni, de ha a mindennapjaid részévé teszed, hamarosan egész mást fog jelenteni számodra, máshol lesz a fókuszod. Ezért is indítottam a kezdő órákat, hogy ezt mindenki megtapasztalhassa. Mindenféle testtel lehet ashtangázni, semmilyen szuperképesség nem kell hozzá, azaz talán mégis - némi elköteleződés.
Fogadjátok szeretettel!
Júlia
Berlin szívében, a Prenzlauer hegyen található az Ashtanga Studio Berlin. Minden reggel 7 és 10 óra között körülbelül harminc ember végzi itt a Mysore gyakorlását, két, néha három tanár segítségével. “Ha 12-15 embernél több gyakorol, akkor mindig két tanárunk van”, mondja Andrea Lutz, a stúdió tulajdonosa. Számára fontos, hogy minden tanuló “látszódjon” és mindenkinek a rendelkezésére álljon az összes olyan szükséges részlet, hogy élvezhesse a napi gyakorlását. Andrea Lutz, a Stúdió tulajdonosa 30 éve jógázik és több, mint húsz éve kizárólagosan az ashtanga jóga mellett köteleződött el. “Soha nem akartam, hogy jóga stúdióm legyen. Valahogy megtörtént magától.”-nevet Andrea. Mostanra a stúdió számtalan ashtangini otthona, egy nagyon kedves közösség alakult ki itt. Ahogy besétálsz, egy sor jógamatracot látsz, mindenféle színű és formájú halmokba rendezve, aztán van itt egy kis jóga - könyvtár, ahonnan kölcsönözni is lehet és persze sok bekeretezett kép a falon, Gurujiról, az ő tanáráról Tirumalai Krishnamacharyaról, és természetesen Manju Joisról és Nancy Gilgoffról. Nancy Andrea tanára, az inspirációja, a mentora, a barátja. Minden évben ellátogat a stúdióba, hol workshopokat tart - “igazítás-klinikát”, ahogy Ő nevezi – hol tanárképző kurzust vezet, hol egy hét Mysore gyakorlást. Az Ő tanításait követi Andrea és adja tovább másoknak, ami így közvetlenül Sri K.Pattabhi Joistól ered, ahogy Nancynek és David Williamsnek tanította, néhányuknak az amerikai tanítványai közül, akik a 70-es évek elején hozzá érkeztek. Andrea a tanárom. Hasonlóan őhozzá, ahogyan ő érezte Nancyvel való első találkozásakor: “oké, ez az a nő, akivel együtt akarok tanulni” – hasonló tapasztalatom volt Vele. Mikor először találkoztam Andreával, 10 évnyi jóga gyakorlás, 4 évnyi Ashtanga volt már mögöttem, és számtalan tanárral találkoztam. Lenyűgözött Andrea tanítás iránti elhivatottsága, a szenvedélye, hogy az értékes tudását továbbadja, ahogyan ráérez az emberek energetikai és pszichés blokkjaira, és ahogyan ezeket nagyon direkt és erőteljes módon képes oldani. Anastasia Shevchenko (AS): Hogyan kerültél kapcsolatba a jógával? Tudva, hogy több, mint 30 éve jógázol, miben volt más az akkori jógaszíntér? Andrea Lutz: Emlékszem az első jógaórámra: 17 éves voltam és volt néhány problémám magammal kapcsolatban abban az időben (nevet). Nem igazán tudtam, az életem merre tart, mi történik velem és belül nem voltam boldog...Egyfajta elveszettség érzetem volt. Szóval, még mindig emlékszem, amikor kijöttem az első jógaórámról - valami történt! Valami kinyílt bennem, elkezdett érdekelni (a jóga), többet akartam tanulni erről, így visszamentem.
AS: Mennyiben volt más akkoriban a jóga? Régen volt… Andrea: Ez nagyon rég volt. A jóga színtér nagyon más volt, nem voltak nagy jóga központok és iskolák. Ebben az időben a tanárom Hans-Harald Niemeyer volt, aki még mindig tanít Freiburgban, ma már saját jógaiskolája van. Akkoriban fent lakott a hegy tetején és egy nagyon pici helye volt, ahova jártunk, ott tanított minket, nagyon más volt, mint ma! Az emberek körülöttünk, a szüleim is, azt gondolták, egyfajta szekta vagyunk, vagy valami ilyesmi...(nevet)... a jóga valami nagyon szokatlan, különc dolog volt, egyértelműen nem olyan, mint most, amikor mindenki jógázhat, szóval, nagyon más volt. AS: Hogyan kezdtél el kifejezetten ashtanga jógát gyakorolni és mi volt az, ami megfogott benne? Andrea Lutz: Amikor elkezdtem jógázni, évekig Sivananda jógát gyakoroltam, aztán néhány évig Iyengar jógát, néhány általános hatha jógaórával. Emlékszem, amikor egy barátom mesélt nekem a tanáráról, Praladról. Ez Kölnben volt, 1997-ben: “ El kell mennünk oda, ez katartikus!” (Nevet) Elmentünk: egy kicsi szobában volt, Mysore gyakorlás, talán tizenkét ember, a matracok szinte ősszeértek, nagyon kicsi hely volt, izzadtság...és arra gondoltam: “hű, ez valami más!” (Nevet)... különbözik attól, amit megszoktam a jógában. Azonnal megszerettem, mert folyamatos mozgásban voltam, táncos voltam abban az időben. Megszerettem és rabul ejtett (nevet). AS: Hogyan találtad meg a tanárodat, Nancyt? Andrea Lutz: Tulajdonképpen az elején, mondhatjuk a gyakorlásom első 10-12 évében csak férfi tanáraim voltak. Különbözőek voltak, és az igazit kerestem. Találkoztam Manju P. Joissal, aki nagyon inspirálóan hatott rám. Ő lett a fő tanárom hosszú évekig. Ha őszinte vagyok, a fő ok, ami miatt Nancyval találkozni akartam, az a vágy volt, hogy az ashtanga jógát egy nőtől tanuljam, ami nagyon más, mint egy férfival tanulni. Nem sok nő volt ezen a tudásszinten, tulajdonképpen így találkoztam Nancyvel. Még mindig emlékszem az első órámra vele, és ez...”szerelem első látásra volt” (nevet). AS: Hogyan alakult ez a tanítvány-tanári kapcsolat Nancy és közted az évek során? Andrea Lutz: Csak egyszer voltam az óráján, de tudtam, “Oké, Ő az a nő, akitől tanulni szeretnék”, úgyhogy elmentem azonnal Mauira egy hónapra (nevet), nála gyakoroltam, a házában laktam, szóval így ismerkedtünk meg. Ahogy minden kapcsolat az évek múlásával, a kapcsolatunk egyre közelebbi lett. Azt mondhatom, barátok vagyunk, még mindig nagyon nagyra becsülöm, mint tanárt, amikor a jógateremben vagyunk, az teljesen más, mint amikor csak megiszunk közösen egy kávét... a teremben Ő a tanárom, én pedig a tanítványa vagyok és ez mindig így marad. AS: Igen, úgy tűnik, fontos megőrizni ezt a fajta kapcsolatot. Andrea Lutz: Nagyon fontos, hogy a szerepek tiszták legyenek. Ezt a saját tanításom során is tapasztaltam, problémákat okozhat a tanításban és a barátságban egyaránt. AS: Az évek során amit gyakorlással töltöttél, amely több, mint húsz év már, a tapasztalatod szerint hogyan változott az asthanga gyakorlás? Másként fogalmazva, mi a fontos számodra a gyakorlásban most és mi volt más régebben? Andrea Lutz: Amikor elkezdtem, volt egy csoport ember és ha a tanár elment, az új tanár nem tudta megtartani a csoportot ugyanúgy...a gyakorlás túlságosan fizikaivá vált. Ez még mindig az Ashtanga jóga egyik legnagyobb problémája...de amikor találkoztam Manjuval (Jois) és eltöltöttem vele egy három hetes oktatóképzést, visszaadta nekem a gyakorlás iránti szeretetet és örömet, mert belőle is ez fakadt. Gyakran az a gond Ashtangával, hogy maga az ászana válik túl fontossá: melyik ászanát gyakorlod, melyiket szabad, vagy épp nem szabad gyakorolnod...az ászanák túlértékeltek lesznek. Manjuval a gyakorlás nagyon gondoskodó és szeretetteli, (észrevettem) Őt nem igazán érdekli, hogy az első, a második, vagy a haladó sorozatot gyakorlod-e, csak a gyakorlás maga, az, ahogy lélegzel benne, mennyire vagy odaadó a jógában minden tekintetben. Ez volt ami megváltoztatta a nézőpontomat a gyakorlással kapcsolatban: a sorozatok tekintetében nagyon tradicionális és hangsúlyozottan a légzésről szól. Az ászana nem kell, hogy “tökéletes” legyen, a lélegzet és a koncentráció, nem pedig a hajlékonyság, vagy valami más (fizikai erő) teszi ászanává. Ami a jógát jógává teszi az a légzés és az összpontosítás. A jógában a lényeget kívülről nem mindig látod. A jóga igazából az, ami belül történik. Ahogy mondani szoktam: “Az, hogy valaki mennyire haladó gyakorló, sokkal inkább hallható, mint amennyire látható.” AS: Hogyan fogalmaznád meg az Ashtanga jóga lényegét, ahogy Nancy tanítja? Miben tanít másként, mint a többiek? Andrea Lutz: Nancy látja a test energetikai áramlásait és ezzel a csodálatos képességével lokalizálni tudja őket és segít oldani a blokkokat. Egyike azon nagyon kevés tanár közül, aki még a “régi stílusban” tanítja az ashtanga jógát, ahogyan közvetlenül Sri K. Patthabi Jois-tól tanulta. Az Ő küldetése, hogy megtartsa élőnek ezt a tanítást, azokban az időkben, amikor minden olyan gyorsan változik. Keresztül-kasul utazik a világban, hogy a “régi iskola” szerint tanítsa az embereknek az Ashtanga jógát. Ebben nagyon tradicionális és nagyon szigorú a látásmódja. Egy életet töltött ezzel a gyakorlással és eltökélt abban, hogy amit tanult, élőnek megtartsa. Mindig lenyűgöz, amikor asszisztálok neki a tanításban, milyen mélyen érzi az emberi testet, mennyire képes az energetikai blokkolat lokalizálni. Még mindig nagyon inspirál, hogy tanuljak tőle. Mindig az volt az érzésem, hogy “lát” engem és a fejlődésemet az éveken keresztül. Örökké hálás leszek azért, ahogy tanított engem, mindig a megfelelő dolgot a megfelelő időben. Mindenki, aki valaha magán érezte a kezeit, tudja, az igazításai könnyűek, de mélyre hatolnak. Nagyon erősek, de nem fizikai síkon, nincs nagy fizikai ereje, ez valamiféle belső erő, amit Ő átad. Ez az én tapasztalatom Nancyval és bizonyosan más tanárok más nézőpontból tanítanak, ez így rendben van, az az ő tapasztalásuk. Minden tanár csak abból a nézőpontból tud tanítani, ahol tart és ahogy látja a gyakorlást. Minden tanuló megtalálja azt a tanárt, akihez a legjobban tud kapcsolódni, akinél úgy érzi, “látja” a tanár, kapcsolatot érez kettejük között, hasonlóságot vél felfedezni vele. Ez így működik. Vannak különböző utak, néha jó más információkhoz jutni... annyi nagyszerű tanár van, akitől lehet tanulni.
AS: Emlékszem, egyszer mondtál valamit a sorok közt arról, hogy fontos különböző utakat kipróbálni, majd annál maradni, amivel a legjobban azonosságot érzel. Andrea Lutz: Nos, nem kell... Van néhány tanítványom, akik soha nem voltak más jógaiskolában. Jöttek, tetszett nekik, maradtak - szeretik. Semmi gond ezzel. Nem mondtam nekik: “Meg kellene néznetek más helyeket!” Minek? Ha ők boldogok? Miért menjenek? Ugyanakkor azt látom a jóga színpadán, hogy nagyon sok a zavar, nagyon sokan járnak egyszerre túl sok tanárhoz. Azt hiszem, ez okozhat némi problémát. A gyakorlás során eljön az a pont, amikor el kell köteleződnöd egy irányzat, egy tanítói láncolat mellett és ragaszkodni ahhoz. Különböző utak léteznek és mind működik. Az egyetlen dolog, ami nem működik, ha túlságosan kevered őket. Olyat sosem mondanék, hogy amit mi tanítunk, az az egyetlen út, ami működik, léteznek más utak is, fantasztikusak, de döntést kell hoznod! Jelenleg ez az egyik legnagyobb problémánk: döntést hozni, állást foglalni valami mellett. Az az érzésünk, ha választottunk, hogy valami elszalasztunk, más információkat a kizárt döntéssel kihagyunk.
El kell engednünk: “Ez az amit csinálok, ez az, amihez ragaszkodom egy ideig, néhány évig. ”Menj, csináld 10 évig, akkor, ha úgy gondolod, hogy valami mást csinálnál - csinálj mást, de ne változtass túl sokszor. Mert akkor a gyakorlás varázslata nem történik meg...vagy, attól függ, mit akarsz...(nevet). AS: Úgy tűnik, hogy az új generációs Ashtangik, talán a módszer óriási népszerűsége és a hihetetlen számú Ashtanga gyakorló miatt, egy különlegesen szigorú és mereven szabályozott rendszerbe kerülnek. Hogy érzed ezt? Andrea Lutz: Úgy vélem, egyúttal meg is válaszoltad a kérdést: a szükség hozza ezt... amikor nagyon sokan vannak. Ahogyan mi tanítunk, hisz tudod, amikor az órára jössz, ha 12-15 embernél több van, két tanár van. Nagyon sokszor olyan óráink vannak, ahol három tanár van, asszisztenseim vannak, így elég intenzív… Szóval, úgy gondolom Mysore órákon nem tudsz 12-15 embernél többre figyelni és személyesen foglalkozni velük, kivéve természetesen, ha nagyon jól ismered őket, akkor talán 20-ig elmehetsz. Most, hogy az Ashtanga jóga ilyen népszerű és ennyire zsúfoltak az órák, az egyetlen mód, hogy ezt kezelni tudd az, hogy szigorú szabályokat hozol, hogy a gyakorlás rendjét megtartsd. AS: Mit gondolsz van jövője ennek a módszernek (az Ashtanga jógának?), Pattabhi Jois már nincs köztünk, az Ő senior tanítványai is egyre idősebbé válnak és talán már nem tanítanak annyit, mint előtte, a Mysore-i gyakorló tömegekkel, mit gondolsz, merre fejlődik a jövőben a módszer? Andrea Lutz: Még ha azt is mondod, hogy az idősebb tanárok többé nem tanítanak, nem tudhatjuk. Úgy értem, Nancy 68 éves, Tim Miller 65, Manju a 70-es éveiben jár, még húsz évet taníthatnak, remélem...(nevet.) Mindemellett nekik nagyon erős tanítványaik vannak, akik egyben tartják a módszert. Nancy körül van egy nagyon erős tanítványi csoport és Tim körül is, remélem ők tovább viszik ezt a vonalat. Egyébként, a jóga soha nem volt igazán trendi dolog és most azzá vált. Szóval akkor mi is történik most? Ha valami divatba jön, mindig van hely mellette “szubkultúrának”... A módszer, amit a senior tanároktól kaptunk, Pattabhi Jois tanításai, folytatódni fog, de soha nem lesz trendi. Ez túl radikális módszer, ezért nem lehet divatos...(nevet) Azt hiszem. Tudod, az emberek szeretik a biztonságot, a visszafogottságot, nem mennek azon ismeretlen dolgok elébe, melyek ijesztőek számukra. De a fény, a varázslat a bizonytalanban van, nem a biztonságban. A mély átalakuláshoz bátorságra van szükségünk és ehhez egy erős tanárra, legalább egy ideig. A kezdetekkor Sri K. Pattabhi Jois volt az egyetlen tanár, tanította a módszerét és mindenki hozzá járt. Most, hogy Ő már nem él és rengeteg gyakorló van szerte a világon, ők már nem tudnak csak egy emberhez járni, így fejlődött ki több különböző vonal egy időben. Még van egy maroknyi senior tanárunk, akik úgy tanítanak, ahogy közvetlenül Tőle tanulták. Mindenkinek javaslom, menjen és találkozzon velük. AS: Ezért fontos szigorúan követni a senior tanárok tanításait, hogy az eredeti módszerhez olyan közel maradjunk, amennyire csak lehet és másoknak így tudjuk tovább adni? Andrea Lutz: Igen és minél többet megértesz, minél több időt töltesz vele, tapasztaltabb leszel, annál jobban tudod tovább adni. Akkor jobban megérted a változásokat, hogy honnan erednek, vagy mik a különbségek. Természetesen soha nem lesz egy olyan pont, hogy befejezheted a tanulást... ez egy élethossznyi utazás (nevet). Ha jógát oktatsz és jógát tanulsz, ennek sosincs vége: tanulsz és folytatod a tanulást a végéig. Nancy mindig mondja, hogy még mindig van sikerélménye, pedig idestova több, mint negyven éve gyakorol... szóval nem számít, mennyi ideje gyakorolsz, a tanulásnak mindig van egy folytonossága és ugyanez érvényes a tanításra is. Néha változtatnod kell valamin, ha nem úgy működik, ahogy korábban gondoltad. AS: Végezetül, milyen tanácsot adnál annak, aki új az Ashtanga útján? Andrea Lutz: Amit mindig mondok, amikor új ember érkezik az órára, az, hogy nagyon fontos a lassú kezdet, a fokozatosság. A régi módszer szerint szeretek tanítani, a Napüdvözlet A-val kezdve és lassan felépítve az egész sorozatot, ez jóideig eltart... Azt gondolom, nagyon fontos, hogy az egész rendszer, az elme, a különböző testek (kósák*) hozzá tudjanak növekedni. Másodszor is, gyakorolj rendszeresen: légy elkötelezett.
Mégha ez csak 20 perc is és csak néhány Napüdvözletet végzel, valamint a záró három ászanát, tedd ezt minden nap, 5-6-szor egy héten, holdnapok és nőknél a menstruációs napok kivételével. Ez a 20 perc egy nagyszerű lépés a gyakorlás melletti elköteleződésben és sokkal jobb, mint hetente egyszer elmenni egy két órás teljes első sorozat vezetett órára, vagy hasonlóra, azt gondolom, az túl sok. Szóval építsd fel lassan a gyakorlást és tarts ki mellette! *kósák: A jóga az emberi testre nem csak, mint fizikai létezőre tekint. A testet öt kósára osztja, amelyek burokszerűen épülnek egymásra: a fizikai test, az energetikai test, a mentális test, a bölcsességtest és az üdvtest. (Magyarázat:E.J.)
Commentaires