Shalás élménybeszámoló
Június 7-9 között a Muditayoga szervezésében egy igazi astangás “szupersztár” járt Budapesten.
A Yoga Shala Oktatói és Vendégei közül néhányan részt vettünk a workshopon, fogadjátok szeretettel a beszámolónkat.
Szeretnénk rendszeresen megosztani Veletek az ilyen jellegű élményeinket, mert nagyon inspiráló gondolatokat, tanításokat kapunk minden alkalommal, amiről reményeink szerint olvasni is jó.:-)
Az alábbiakban Ági, Erika, Juli és Viki osztja meg Veletek a hétvége emlékeit:
ÁGI
4-en képviseltük a Yoga Shala Győrt június 7-9. között Laruga háromnapos hétvégi workshopján. Julival, Erikával, Vikivel és 50 astangással együtt gyakoroltunk a TF retró hangulatú csarnokában Budapesten.
Péntek délután az első sorozat vezetett órájával indult a workshop.
Laruga ki is emelte, azért a vezetett órával kezdjük, hogy lássa, hogyan gyakorolunk. Az óra után kérdezz-felelek mini konferenicával zártuk az első napot, ahol én voltam a tolmács. :)
Mesélt róla hol él, milyen stílusban és mióta gyakorol. Stockholmban él, 24 éve jógázik, 22 éve astangázik. Amire nagyon felhívta a figyelmet, az a tanár szerepe, hogy képzett oktatóval gyakoroljunk, ő máig ezt teszi, a tanára Sharath Jois, akihez évente jár Indiába. Beszéltünk táplálkozásról, hogy nem attól leszel jobb ember, ha vegán vagy, hanem a gyakorlás mélyülése magával hozza a test iránti mélyebb tudatosságot, odafigyelést (mindfulness). Beszélt a hajlékonyságról, amit sokan egy elérendő, vágyott célnak tartanak. Laruga arra irányította a figyelmünket, hogy “…the benefits of yoga happen here and now, not in the future.” (a jóga pozitív hatásai itt és most történnek, nem pedig a jővőben.)
Beszélgettünk a sorozatot érintő kérdésekről is, ászanákról és a velük kapcsolatos kérdésekről. Sokszor elhangzott aznap, hogy “Practice and all is coming” (Gyakorolj, a többi jön magától). Azt is kiemelte, nem az a lényeg, hogy melyik haladó ászanát gyakorolod, hanem az, hogy az ászanák kivitelezésével, elsajátításával megtanulsz mozdulatlanul ülni. A haladó gyakorlás a pranayama és a meditáció.
Szombat és vasárnap reggel mysore gyakorlás következett, szombat délután a vinyászák tudatosítása, másnap pedig a hátrahajlítás volt a fókuszban. A mysore órán volt, aki az első sorozatot és volt, aki a kettes sorozatot gyakorolta, Laruga pedig igazított. Engem adho mukha svánászanában (lefele néző kutya) és a supta kurmászanában (alvó teknős) igazított. A gyakorlásom után még ott maradtam a teremben és néztem, ahogy igazít, vagy ahogy a dropbackben segít.
A vinyásza tudatosítás óra a mozdulatok pontos kivitelezéséről szólt. Azzal szemléltette a vinyászák fontosságát, mint a málán a láncszemek közötti fonalat, vagyis a vinyászák az ászanákat kötik össze a gyakorlásban. A helyes légzéssel végzett mozdulatok ugyanolyan fontosak, mint maguk az ászanák.
Belső igazításnak (internal alignment) hívja azt, amikor a bandhák és a légzés tudatosítására illetve a tekintet fókuszálására összpontosítunk. Ez a horgony az ászanákban. Ez az, ami kívülről nem látszik, de a legfontosabb: az alapja és a középpontja a gyakorlásnak.
Nagyon sokat dolgoztunk az energiák áramlásával is, a kiemelt ászanákat ebből a megközelítésből magyarázta, hogy merre halad az energia és hogy ne blokkoljuk az áramlását. Egyébként az igazításaiban is ezt használja, megkeresi a tanítvány blokkját és odateszi a kezét, azt a területet próbálja oldani. Igazítani pedig csak akkor kezd el valakit, miután meghallgatta hogy lélegzik a pózban.
Azt vallja, hogy amíg nem lélegzünk a pózban, addig nincs helye mélyebb igazításnak.
Gyakoroltuk az előre- és hátraugrásokat, részletesen elemezve a mozdulatokat. Megmutatta az egyes lépcsőket amikkel erősödhetünk. Kiemelte azt is, hogy járhatsz több száz workshopon, ha nem építed be a gyakorlásodba azt, amit ezeken tanulsz, akkor igazából teljesen haszontalanok. Tehát, ha nem húzod fel a térded és húzod be a bokád amennyire csak tudod minden egyes vinyászában minden egyes gyakorlásodban, akkor nem erősödik hozzá a hasad, a tested ahhoz, hogy hátra tudj ugrani!
A hátrahajlítás órán a hátrahajlítások protokollját vettük végig. Azt, hogy hogy lesz az urdhva dhanurászanából dropback.
Az óra mottója: a hátrahajlításokban található kihívás megtanít arra, hogyan maradj benne a kényelmetlen helyzetekben.
A vinyászák urdhva mukha svánászanája (felfele néző kutya) is egy hátrahajlító póz, amin sokszor csak úgy tovasiklunk, essünk gyorsan túl rajta. Azonban arra irányította a figyelmünket, hogy hányszor végezzük el ezt a pózt egy gyakorlásban? Nagyon sokszor! Figyeljünk oda rá, ne csak úgy túlessünk rajta, hanem tekintsük a mélyebb hátrahajlítások megalapozásának.
Az első sorozatban két hátrahajlító póz szerepel még: a púrvottánászana és a setu bandhászana. Az urdhva dhanurászana pedig (bármelyik sorozatot gyakorolod is) mindig benne van a sorozatban, a levezetők előtt. Ezen az órán végtelen hosszúnak tűnő időn át tartottuk ki az urdhva dhanurászanát. Említette, hogy részt vet olyan órán, ahol A-Z-ig tartott a számolás, de nekünk “csak” A-E-ig építette fel: 1-5-ig haladtunk az ismétlésszámokkal. Összesen 15x5 légzésig tartottuk ki az ászanát. Javasolta, hogy építsük bele a gyakorlásunkba az 5x ismétlésszámot, hogy erősődjünk, mert ezzel tudjuk megalapozni a dropback-et, illetve a kettes sorozat mélyebb hátrahajlításait.
Dropback rávezető falas technikát is mutatott, hogy megérezzük a lábak munkáját és merjünk majd a talaj felé is elindulni – erre lehet ráérezni a fal segítségével.
Segítséget jelentett a következő mondat is: “get your neck out of your backbends” (vedd ki a nyakad a hátrahajlításból). Azaz lazítsd el a nyakad az ászanában.
Inspiráló hétvége volt!
Larugából végtelen nyugalom árad, csodálatos hangszíne van és olyan gyönyörű választékossággal beszél angolul, hogy néha, amikor fordítottam nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne vesszek el a hangjában, hanem arra figyeljek, amit mond. :)
“Be soft and be strong.” (Légy lágy és légy erős)
Jövőre ott találkozunk!
Namaste
ERIKA
Laruga Glaser videóit nézve biztos voltam benne, hogy értékes, hatásos és hiteles tudással fogok gazdagodni a 3 napos workshop alatt.
Nem csalódtam, sőt ennél még többet is kaptam.
Péntek délután a TF tornatermében megjelent egy pici, ám annál határozottabb, feltűnő nő. Kb. 50 gyakorló várta Larugát, aki a maga természetességével azonnal beragyogta a termet. Vezetett első sorozattal kezdtünk, ahol határozott utasításokat kaptunk, nyugodt számolással, nagyon kellemes hangon. Nekem a gyakorlás szinte elillant, teljes mértékben kikapcsoltam, és csupán a relaxáció utolsó perceiben jutott eszembe, hogy hol vagyok, miért vagyok itt.
A szombati és vasárnapi napon délelőtt mysore gyakorlással kezdtünk, ahol az egyes sorozat ászanái után rátértem a kettes sorozat gyakorlására.
Laruga figyelme kiterjedt az összes gyakorlóra, mert ha segítségre volt szükségem, mindig ott termett, jeleznem sem kellett. Finoman igazított, halk és pontos utasításokkal látott el. A szombat délutáni workshopon megszámlálhatatlanul sokszor emeltük ki magunkat, vinyasza gyakorlást tartott, vasárnap a hátrahajlások voltak fókuszban, ahol a kerékállás gyakorlására szenteltük a legtöbb időt. A fizikai gyakorláson túl, elméleti tudást is kaptunk, az astanga hagyomány és Laruga saját gyakorlása alapján.
Jóleső érzéssel autóztunk haza vasárnap délután. Az autóban megbeszéltük, hogy mindannyian pozitív élményekkel zártuk a hétvégét. Laruga szigorú gyakorló, videóiból is egyértelműen kitűnik, hogy saját gyakorlását maximális odaadással és odafigyeléssel végzi. Lényéből áradt a szépség és a pozitív kisugárzás. Jó érzés volt a társaságában lenni, hallgatni és megfogadni tanácsait, tanítását.
Továbbra is gyakorlok és a többi jön magától!
JULI
Amúgy sem eseménytelen életem egy különösen zsúfolt hetének végére esett Laruga három napos workshopja. Azon a héten érkeztem meg egy másik, számomra meghatározó tanártól, kicsit még az Ő hatása alatt állva, némileg elfáradva testileg és rengeteg benyomással ami a workshop különleges helyszínéből fakadt. (Petri Räisänennel gyakoroltam négy napig, reményeim szerint lesz időm erről is írni.)
Szóval, olyan testileg-lelkileg lesz ami lesz, túlélem állapotban indultam Ágival a gyakorlásra:-).
Az első vezetett gyakorlás nekem is nagy élmény volt, kb az álló gyakorlatok végére teljesen beszippantódtam, Laruga az egyik legszebb hangú ember, akivel valaha is találkoztam.:-)
Kaptam egy olyan igazítást marichyasana C-ben, ahol nem is tudtam felfogni, hogy ez az apró, törékeny nő, szinte érintés, plusz lélegzet, karhúzás nélkül- hogy tud belepattintani, az én csavarásaimmal...csak annyit mondott “just twist” és ahogy nézett, szerintem belevarázsolt.:-))
Még egy hasonló katartikus élményem volt- második nap életem első (és egyelőre azóta utolsó is:-)) Supta Kurmasanas kézfogása. Észre sem vettem, hogy mögöttem áll, csak lesimította a lapockáim alatti részt, kijjebb húzta a karom és pikkpakk- a saját ujjaim fogtam! És nem volt sehol feszülés a mellkasomban, s csak a matracom látta, hogy ha nincs fülem, akkor körbevigyorgom a fejem.
Larugával találkozni, figyelni, ahogy tanít, igazít, hatalmas élmény volt.
Nem nagyon keresem már az ilyen találkozásokat, de van néhány tanár, akire nagyon kiváncsi vagyok. Minden ilyen találkozás azt a hitet erősíti, hogy jó úton járok. Húsz, harminc éve gyakorló emberekkel találkozni rendkívüli és nagyon sokáig inspiráló.
Ugyanazt az érzést kelti bennem, azt látom, hogy ez a következetes gyakorlás, az astanga, mint életút megváltoztatja az egész embert, az elmére hat. A test nyilván rendkívül erős és hajlékony lesz, de ami ezen túlmutat, az számomra sokkal érdekesebb. Minden ilyen régi gyakorlóból hatalmas nyugodtság és erő, valamiféle megérkezettség árad. Számomra ez a bizonyosság, ez a legvonzóbb. Laruga arisztokratikus tökéletes szépsége, szigorúsága, hatalmas tudása lenyűgöző volt. Bár a workshop minden gyakorlási “szintnek” szólt, számomra nem volt könnyű fizikailag. Bizonyos ászanák kivitelezésénél Laruga nem preferálta a helyettesítést, kiemelte, sajnálja, de az nem az. Logikus és elfogadható volt minden mondata, nekem érdekes élmény volt Petri után, bár kicsit szigorúbb vonalat képvisel, mint ami szerint gyakorolok a mindennapokban- de ez így volt egész és nagyon sokat tanultam a saját gyakorlásommal kapcsolatban és tanárként is.
Összességében egy életre szóló találkozás és élmény volt, a videói alapján ilyesmire készültem.:-) Nagyon kedves és közvetlen, mindemellett tiszteletet ébresztő, a legnemesebb értelemben.
Hálás vagyok, hogy az utamat ilyen találkozások segítik.
VIKI
Julinknak köszönhetően nekem is szerencsém volt az utolsó wokshop-napon “átitatódni” a Laruga-varázstérben 🙂
Ágival robogtunk fel aznap, izgatottan vártam.
Eléggé személyes élménybeszámolót osztanék meg Veletek, hogy én, szubjektív-persönlich, “viki nági”, hogyan éltem meg a találkozást.
Vagyunk így páran: nagy mumusom a csupa nagybetűs MEGFELELÉS. Engem a Larugaval való érintkezés ezen a nyomógombon talált el, pozitív értelemben, rózsaszínűn, puhán. Tudjátok, van amikor szurkál-bök, meg rossz az íze, csak felhívja a figyelmed, hogy ott van, és csinálnál már vele valamit... de hogy és mit, az lila köd.
Vannak azonban ezek a jótékony, fellazító, megolvasztó találkozások, amik mutatnak egy utat, egy példát, útjelzők, irànyba tevők- vagy az irány helyességét erősítik. Nekem a Laruga személye ebben adott “oltalmat”, búvóhelyet a nagy akarástól. A kérdőjeleimet egyenesítgette finoman - hol kézrátétellel, hol belecsavarással😃 Imádtam benne, hogy nem láttam őt különösebben kedvesnek, sem közvetlennek. Szigorú volt, határozott, mégis végtelen tisztaság és jószándék áradt belőle. Szívtájékon melengetett ez a tökéletes bizonyosság, fejtájékon pedig az a hatalmas tudás és tapasztalat, ami előtt bárki kalapja lekerül. Laruga nem győzködött senkit a módszereiről, nem produkálta magát, nem igyekezett népszerű lenni, vagy egy húron pendülni. Egyszerűen azt láttam, hogy teszi a dolgát és mélységesen hisz abban, amit csinál, ahogyan csinálja, a helyén van, “megérkezve”. Ott van, ahol épp adott pillanatban lennie kell. Kételyek nélkül.
Nekem ez volt a magával ragadó élmény tőle, nekem ez tapadt meg legmélyebb emlékként abból a napból, én ezt hoztam el Nektek:-) számomra nagyobb hitelességet nem tükrözhet egy ember az általa “használt módszer” kapcsán, mint hogy ilyen, mint a Laruga- tanárként és emberként.
Higgadt, önazonos, magabiztos, és ad.
De hogy pár szót a gyakorlásélményről is ejtsek:
Mikor én ott voltam, a hátrahajlások voltak menüponton. Rengeteg hasznos infóval, számomra új megközelítésben, szuper technikai tanácsokkal. Jó, jó... tudtam én, hogy a hátrahajlítások fontosak... de hogy ennyire?? 🙂 (Azok! Gyakoroljatok sokat belőlük!!!)
A reggeli mysore-gyakorlás során pedig volt egy-két igazítása, amitől egy egész más pózban éreztem magam hirtelen😃 emlékeim szerint utthita parshvakonasana, marichyasana A és C alatt élvezhettem a korrigálást (én, perzőnlich Vikinági, ruhámon és bőrömön viseltem Laruga kezenyomát!)
Ráadásul én oktatóként mindig nagy jelentőséget tulajdonítottam az igazítások milyenségének, hiszen a jógatanár érintése, belenyúlása a pózba hatalmas biztonságérzetet és belső energialöketet tud adni a gyakorlónak. Zárul általa a kör, összeér benne a bizalom és a felelősség. Mindig nagyon foglalkoztatott ez a téma, így etekintetben is roppant inspiráló volt Laruga hatása.
Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem én is!!! :-)